-Az élet utolsó évei olyanok, mint egy álarcosbál vége, amikor mindenki leveszi a maszkot.

-Az élet sokkal boldogabb lenne, ha nyolcvanévesen születnénk, és fokozatosan fiatalodnánk tizennyolc éves korig.

-A test csak a csónak, a lélek az utas !

Égő szív....bmp

-Igérem soha nem felejtelek el,
Mindig szép emlék leszel,
Még ha néha bántottál is akkor sem akartam hogy megtörténjen
Te te megtetted amitöl a legjobban féltem
Elhagytál....,
De mondd akkor miért hazudtál?
Miért mondtad azt hogy soha nem hagysz el?
Miért ?-mikor tutdtad hogy mással leszel..
Miért hagytad hogy ennyire megszeresselek?
És mindig mindenkiben téged keresselek?
Miért akartad hogy igy legyen?
Hogy megöljön a szerelem?
Az elején szolhattál volna hogy nem fog menni,
Mikor még szivem nem akart nagyon veled lenni..
Most már késö az életem neked adtam..
Elveszitettelek...pedig nem akartam,
Könnyen búcsuztál el s s én oly' nehezen engedtelek,
tudtad nagyon jol hogy mennyire szerettele,
Azt is tudtad hogy menyire fáj majd a szivem,
mikor itthagysz engem
De mégids megtetted....elhagytál
s szivem nagyon fáj
de nem tudok mit tenni
Kénytelen vagyok még téged szeretni,
Mert akármit teszek feledni nem tudlak
talán soha nem is foglak.
Mert bennem van egy érzelem,
Ami nem hagyja hogy a közös perceket feledjem.
Mindig eszembe jutnak a szép emlékek.
Gyönyörüek de sajnos végetértek,
Semmi nem köt már hozzád,
Nem lehetek már veled,csak gondolhatok rád...
A szép emlékeket felidézhetem,
melyek örökre megmaradnak de mégis valahogy elvesztettem,
Álmodozhatok rolad de értelme nincs
mert már nincs velem az ki a legnagyobb kincs..
Fáj de nem tudok mit tenni,
Te eltudtál engem könnyen feledni..
Én pedig itt küszködök miattad
pedig már lassan egy éve hogy az utamat kiadtad..
Bucsuzom hát töled nincs már mit irnom,
az emlék , emlék marad még akkor is ha visszasirom

"ÖRÖKKÉ!"

-Ahányszor csak eszembe jutsz

Rólad álmodozom amiröl te nem tudsz
Emléked örzöm a szivemben
Még szép szemedre tisztán emlékszem
Én már nem tudlak elfeledni
NYomot hagytál bennem s ezért tudlak igy szertni

Ha rád gondolok szivem megdobban halkan
Amikor a szerelemröl beszélek relytelek a szavakban...
Leirnám hogy szeretlek nagyon

Minek hisz tudod, s enyém nem lehetsz hiába akarom,
Engem csak te tehetsz boldoggá
Gondolataim nem válnak soha valosággá

Utálom az életet miattad
Te a szivemet egyedül hagytad
Ott vagy benne nem menekülhetsz
Lelkemben emléked örök lesz
Jobban szeretlek az életemnél
Átkozom a napot mikjor csak ugy elmentél
Rád várok amig élek
Addig én csak remélek...

-Ha este elalszok,
Elötte mindig csak rád gondolok.
átsirom miattad a csendes éjszakát,
imádkozom azért hogy ne hiába kelljen várnom rád.
Gondolatom messze elrepül.
Szivem a bánat fellege alá kerül,
érted élek szerelmem,
tudnod kell hogy csak miattad létezem,
Ha ezt a verset jobban megfigyeled,
Észre veszed hogy elrejtettem benne a neved!

-Nem a végsõ perc lesz nehéz-a léptek,
az út utolsó részén. A magány,
mely mentségek és jóvátehetetlen
bûnök tudata közt ingadozik.

Az az egyedüllét, amelyben mintha
körülvennének a nem látható,
lengõ kísértetek, pedig már messze innen,
határtalan távolban forgolódnak.

Sohsem tanultam meg tõlük szeretni,
Hideg ködével fagy rám a hiány,
hiszen Istennel teli éjszakákon,
csak a nyirkos föld mélyeit kutatom.